A norwich terrier egy életvidám, aktív, kistestű fajta. Vadász őseitől örökölte bátor, nyitott természetét és az ásás és vadászat iránti szenvedélyét.

A fajta az angol terrier tenyésztők egyik büszkesége, és féltve óvott kincse. A legkisebb méretű rövidlábú terrierek közé tartozik, a legfeljebb 5 kg körüli testtömege jól láthatóan kisebb a Cairn terrierekénél vagy a West Highland White terrierekénél. Aprócska, de korántsem játék kutya, hanem szenvedélyes vadász, aki imád dolgozni. Ez volt a tenyésztési cél, és ezt a tulajdonságát más célú tartás esetén is megőrzi, amivel számolni kell.

 Népszerűvé válásában egykor komoly szerepet játszott, hogy a hatékony dúvadirtás mellett a mindig csendben vadászó kis vitéz szorgalmasan látta el a többnyire tilosban járó gazdái asztalát fogoly, fácán és üregi nyúl pecsenyével, míg a sportvadászok számára halálos biztonsággal hozta ki a már megszököttnek hitt rókát a más kutyák számára áthatolhatatlanul sűrű bokorcsoportból, vagy akár a föld alól is. Az elbűvölő küllem, az emberszeretet, a kedvesség és a játékosság kialakulásában a cambridge-i egyetem egykori hallgatóinak is fontos szerepük lehetett, akik a campusokban előszeretettel tartották maguk mellett ezt a könnyen kezelhető, kis területen is jól elboldoguló kutyát.

A Norwich terrier csöppnyi testében hatalmas lélek lakik, és a tenyésztés eredményeként mostanra túlzás nélkül benne van a kutyával kapcsolatban közismert valamennyi létező jó tulajdonság, – ráadásul bárminemű rossz tulajdonság nélkül.

Egyszerűen tökéletes, és imádnivaló. Érdeklődve felálló, mindenre apró zajra ügyelő fülei, értelemtől csillogó és megbízhatóságra utaló sötét szemei, mindenlátó és okosan figyelő tekintete, manócskásan zömök termete, temperamentumos mozgása, igazi terrieres vérmérséklete egyszerűen ellenállhatatlan. Óriási boldogság és élmény együtt élni vele, hiszen teljes értékű és sokoldalú társ, mérete és társasági viselkedése miatt gyakorlatilag bárhova magunkkal vihetjük. Kedveli is az eseménydús, mozgalmas életet, mindenhez jól alkalmazkodik, de ha a gazdájának éppen az kell, akkor valósággal észrevétlenné válik. Gyerekekből és felnőttekből egyaránt erős érzelmeket vált ki, rövid ismeretség után majdnem mindenki szeretne egy ilyen kutyát, azonban egy ilyen remek kutyáért azonban bizonyos áldozatokat is el kell vállalni. A fajta európai és tengerentúli populációja egyaránt kicsi, mindkét nagyrégióban legfeljebb 9000 egyed körül alakul. A tenyésztése a beltenyésztés elkerülése, a kis alomszám, a magas kölyökhalandóság miatt keservesen nehéz, és igen költséges. Ezért gyakran hosszú évekig kell kitartóan várni arra, hogy a boldog tulajdonos végre hazavihessen egy előjegyzett kölyköt.

 A Norwich terrier búza, vörös, grizli vagy fekete-cser színű, kellemesen érdes tapintású csodálatos bundácskája öntisztuló, a különféle szennyeződésektől könnyen megszabadul. Ugyanakkor kézi trimmelést és legalább hetenkénti alapos átfésülést igényel. Nyírógéppel, ollóval tilos hozzányúlni a szőrzetéhez.

(Lányi Gábor)

A norwich terrier általában nem tartozik a kényes, betegségre hajlamos kutyafajták közé. A szokásos oltások és megfelelő kiegészítő kezelések (bolha – és bélféregellenes kezelés) meglétén túl általában nem látogatja sokat az állatorvost. Emellett azonban a norwich terrier fajta - kis egyedszámából következően - nem tartozik a legkönnyebben tenyészthető kutyafajták közé. Sajnos a fajta terhelt néhány örökletes betegséggel, melyek egy része fiatal korban nem látható. Ezek közé tartozik az örökletes térdkalácsficam, a légcsőszűkület és az epilepszia is.

A térdkalácsficam a három közül a legkevésbé zavaró. Sok kis testű fajta érintett a betegségben (yorkshire terrier, westie, uszkárok, stb.). Ilyenkor enyhe esetben semmi rendellenes nem látható mozgásban, súlyosabb esetben azonban a kutya sántít. A betegséget állatorvosi szűrővizsgálat mutathatja ki, a megjelenés akár fizikálisan is – tapintással- megállapítható, foka azonban részletesebb vizsgálatot igényel. Enyhe formákkal a tenyésztés jelenleg engedélyezett, ha ez elváltozás foka indokolja, a betegség operálható, műtéttel tökéletesen gyógyítható, az állat életét nem veszélyezteti.

Ennél komolyabb probléma a légcsőszűkület. Ennél a betegségnél a légcső nem megfelelő tágasságú, mely az állat növekedése során válik egyre súlyosabbá, kölyökkorban nem látható. Főként melegben illetve mozgatáskor okoz gondot, mert az állat nem képes elegendő levegőhöz jutni egy vékony – nem ritkán csak ceruza vastagságú - légcsövön át, így elkékülhet, esetleg el is ájul. Ezzel a betegséggel – bár szabály nem tiltja - mi nem tenyésztünk, mert egyrészt az állat életét veszélyezteti, másrészt pedig az új család számára is problémát jelent. A mi tenyésztésbe vont kutyáink ettől mentesek és partnereiket is ez alapján választjuk.

A három betegség közül a legsúlyosabb az epilepszia. Ez nagyon alattomos betegség, sajnos előjöhet akkor is, ha a mi tenyészkutyánk nem beteg, de a vonala a kanéval (aki szintén nem beteg) nem jól kombinálódik, mert sajnos sok norwich vonal érintett. Ez egy görcsökben, de sok esetben csak indokolatlan remegésben jelentkező betegség. Nálunk abszolút tenyésztésből kizáró ok. A nehézséget az jelenti, hogy 5 éves korig jelentkezhet az örökletes forma először, így nehéz rá szűrni. A mi Szöszink már elérte ezt a kort és nem jelentkeztek a tünetek, így már biztonsággal kimondhatjuk, hogy ő nem beteg. A kanválasztás hasonló szempontok alapján történt, a kan is 6 éves, ő sem epilepsziás. Elmondhatjuk, hogy mi mindent megtettünk, így remélhetőleg a kiskutyáinkban sem fog ez a betegség megjelenni.